2017. november 19.

Itt senkinek a háta meg nem izzad

Képzeljék el, vannak olyan szakmunkásnak készülő gyerekek, akik szeretnek tanulni, dolgozni, és nem akarnak külföldre menni. Saját szemünkkel láttuk.

Áhítattal lépünk be a jobb napokat is látott Matrica gyár, az egykor csupa nagybetűs gyár udvarára. Egy nagy kutya fut velünk szembe, talán ő az új kapus?

De most nem a Matricába megyünk, hanem kicsit bennebb, az évek során kisöccsből nagytesóvá vált Matplast épületébe.

Megnyomjuk a fényes gombot,

kedves női hang zárja ki az ajtót.

Kék és szürke minden. Képernyő néz velünk szembe, azon üdvözlik a sajtótájékoztató résztvevőit. A másodikon a nagy asztal körül megtelt a kis iroda feszengő szülőkkel, tanárokkal, az UKKSZ képviselőivel és a sajtóval, akik azért gyűltek össze, hogy meghallgassák Péter Péter ajánlatát.

Elsősorban a szülőket érintette az ajánlat, az ő támogatásukat kérte a gyárigazgató ahhoz, hogy a gyerekek az itthoni szakmunkát válasszák, és ne menjenek el külföldre.

Terjeszteni kell a propagandát, minél többen maradjanak itthon, különben kiürül a Székelyföld. Azért hívtak minket is, hogy a médián keresztül megmutassuk, hogyan kell motiválni az itthon maradásra gyermekeinket.

Fizetnek a tanulásért

A Matplast igazgatója felajánlotta, hogy ösztöndíjat ad azoknak a szakiskolás gyerekeknek, akik nála gyakorlatoznak, és megtetszett a munkához való hozzáállásuk, ezért később is szívesen foglalkoztatná őket. A Bányai János Szakközépiskola két másod- és öt harmadéves, mechanika osztályos tanulójáról van szó.

Elsősorban a szülőket érintette az ajánlat, az ő támogatásukat kérte a gyárigazgató ahhoz, hogy a gyerekek az itthoni szakmunkát válasszák, és ne menjenek el külföldre.

Terjeszteni kell a propagandát, minél többen maradjanak itthon, különben kiürül a Székelyföld. Azért hívtak minket is, hogy a médián keresztül megmutassuk, hogyan kell motiválni az itthon maradásra gyermekeinket.

Az ajánlat abban áll, hogy a gyerekek a Matplastnál gyakorlati képzésük ideje alatt 250-350 lejt kapnak a munkájukért havonta. A másodévesek havi 250 lejjel lesznek gazdagabbak, a harmadévesek havi 350 lejjel iskolai éveik alatt.

Az ösztöndíj feltétele, hogy vállalják, az iskola befejezése után bizonyos ideig a Matplastnál dolgoznak, első évben minimálbérért, azután az igazgató szerint „a határ a csillagos ég". A cégnél túlóra lehetőség is van, aki szorgalmas, dolgozni és tanulni akar, azt megbecsülik.

Olyan fiatal szakmunkásuk is van jelenleg, aki többet keres, mint a szülei összesen, havi hétezer lejt visz haza. „Szereti is az asszony" – viccelt Péter Péter.

Hogy miért van szükség propagandára?

A szülők úgy gondolják, hogy a gyárban alantas körülmények között dolgoznak az emberek: sötétben hegesztenek, egy mobrát szikráztatnak és a mocsoktól sötéten jönnek ki. Ez nem így van, itt nem izzad meg senki – mondja a szülőknek az igazgató.

Azt is felvázolta, milyen munkakörülményekre számíthatnak a dolgozók: hetente frissen mosott, a cég által megvásárolt munkaruha, civilizált munkakörülmények, tisztálkodási feltételek és tanulási lehetőség áll rendelkezésükre, túlórázni is lehet.

Péter Péter szerint nagyon fontos, hogy a gyerekeknek hosszú távon szakma legyen a kezükben még akkor is, hogy ha később gyorsfutárok lesznek. Azt egy darabig lehet csinálni, de amikor megöregszenek, már csak futárok lesznek, gyorsak nem – érvelt.

Nem állotta meg, hogy a Matrica gyárat szívassa: a két cég között csak az a különbség, hogy a Matricában háromhavi fizetéssel vannak elmaradva, keveset keresnek, és sokat gondolkodnak, azaz munka helyett támasztják a fejüket. Nagyon sok embert elbocsátottak a Matricából az utóbbi években, de egy sem kopogott nálunk, mert itt dolgozni is kell – hangoztatta Péter.

Gyárban is lehet karriered

A Bányai igazgatója, Szakács Paál István a duális szakoktatás jelentőségéről beszélt: vannak olyan diákok, akik nem szeretnek tanulni, vagy egész egyszerűen nem bírják az általános középiskolai tananyagot, belőlük lesznek az érettségizni nem tudók. Ettől még nem kell leírni őket, hiszen szakmát tanulni tudnának. És már van is ahol: három éve működik a duális szakoktatás, aminek a lényege, hogy körülbelül fele-fele arányban az elméletet a gyerekek iskolában tanulják, a gyakorlatot pedig vállalatoknál.

Külföldön a vállalatokat adókedvezményekkel ösztönzik arra, hogy beszálljanak az oktatásba, Romániában ezt még csak ígérik. Udvarhelyen szerencsére van néhány ilyen cég, mint a Matplast, amely vállalja a betanítással járó rizikót, de olyan is van, ahol nem tanítják a gyerekeket, hanem csak takaríttatnak velük – mondta az iskolaigazgató.

Nagy György, az UKKSZ vezetője is felszólalt, sőt a volt Matplast-os Orbán Árpád alpolgármester is szót kapott, mindenki örvendezett, és biztatta a cégeket a példa követésére.

Csillognak a gépek

A szülők és a sajtó a szép beszédek után a gyárat is megnézhette. Az előtérben a nagy autógyáraknak készült alkatrészeket lehet megtekinteni. Enyhe hagymaszag kering a levegőben: nemrég reggeliztek a munkások a fehér viaszosvásznakkal borított asztaloknál. Tiszta zuhanyzók, vécék, tiszta, rendezett gyár.

Nem egy luxusszálloda, de valóban élhető munkakörülmények vannak. Az irodában Madách-idézet figyelmezteti az ott dolgozókat: A tett halála az okoskodás.

Péter Péter gyakorlatias, rendszerető ember. 0,02 milliméteres pontossággal dolgoznak a gyárában, szükség is van a rendre, fegyelemre. Nem dobta ki, ami régi, de még használható: a pártszekrényekből konyhaszekrény lett, ahol az alkalmazottak a tízóraijukat tárolhatják.

Ő a legjobb lakatos

Profi, számítógépvezérelt gépek, nagy, csillogó fémszerszámok és fekete műanyagtartozékok állnak katonás rendben a gyárban. Láthattuk az új Dacia Duster ülés alatti műanyagfiókját, visszapillantó tükör matricáját, a híres és hírhedt CNC gépet, megismertük a Matplast legjobb, szerényen mosolygó lakatosát, és volt bányais fiúval is találkoztunk. A gyártásból megmaradt műanyagokat újrahasznosítják: saját tárolókat készítenek belőlük, az elkészült szerszámokat pedig külön kis műhelyben kézzel fényesre csiszolják.

A szülők büszkén fényképezték sokat dicsért gyermekeiket, akik a gépeknél dolgoztak.

Ezt látta otthon is

Jó érzés látni, hogy ha a tanulás nem is, van egyéb, ami érdekli és szereti csinálni – mondta egy ivói édesanya.

Azt már látták a férjével, hogy „nincs feneke" a gyereknek, azaz tanulni nem szeret, és figyelmeztették, hogy akkor kétkezi munkát kell majd végeznie. „Mi is kőkeményen dolgozunk, ezt látta otthon is. Vendéglátással foglalkozunk Ivóban, iskola után őt is bevonjuk a munkába, amikor szükséges. Nehéz, de ez van". Megijeszti a gyermekeket, hogy többszázezer eurós gépeket kezelnek, de mondtuk neki, hogy a felelősséget minden munkában vállalni kell.

Amikor egy másik cégnél csak sepregettettek vele, azt nem szerette, de most mutatja a telefonján a képeket otthon, hogy aznap mit csináltak a gyárban, mit tanult.

Egy másik édesanya bólogat. Az apák neve van kiírva a földszinti vendégváró képernyőre, de főleg az édesanyák jöttek el. A gyerekekkel nem tudtunk szóba állni, ők buzgón dolgoztak.

Categories: