2017. május 26.

Mészáros Gabriella sokak által irigyelt szakmában, a borkóstolás, a borszakértés és a bortanítás területén az egyik legnagyobb név Magyarországon. A Borkollégium alapítója és oktatója férjével, Rohály Gáborral együtt járt múlt héten Udvarhelyen, hogy az Udvarhelyszéki Kis- és Középvállalkozások Szövetsége (UKKSZ) által szervezett borismereti kurzuson adja át a hallgatóknak a borokkal kapcsolatos legalapvetőbb és leglényegesebb ismereteket.

Székelyföldön is egyre nagyobb az igény és kereslet a minőségi, elsősorban magyarországi borokra, mégis nagyon kevesen értenek hozzájuk igazán. Ez különösen a vendéglátás területén érzékelhető és tapasztalható, ezért szervezte meg az UKKSZ azt a hiánypótló, háromnapos, intenzív, nemzetközi WSET 1-es alapfokú borismereti képzést, amelyre a Borkollégium két legjobb oktatóját, Mészáros Gabriellát és Rohály Gábort sikerült megnyerni. A képzés kapcsán interjút is készítettünk Mészáros Gabriellával, kifaggatva őt arról, hogy miként lett ilyen sikeres ebben a szép, különleges, de a férfiak által meglehetősen dominált szakmában.

– Borszakértő, borkritikus és már sok éve a borokkal kapcsolatos ismeretek oktatója is. Ezt a szakmát egyik egyetemen sem oktatják. Hogyan lett mégis az egyik legismertebb név borok területén nemcsak Magyarországon, de világszerte is?

– Az egész a kilencvenes évek elején kezdődött, akkor kezdtünk el férjemmel, Rohály Gáborral egyre komolyabban foglalkozni a borokkal. Akkoriban még mindkettőnknek civil szakmája volt, Gábor orvosként praktizált, én pedig ügyvéd voltam. Volt egy kis szőlőbirtokunk a Balaton-felvidéken és hobbiból, barátainkkal sokat kóstoltunk helyi borokat, de külföldre is el-eljártunk pincészetekbe. Azt tapasztaltuk, hogy sok olyan Balaton környéki termelő van, aki jó borokat készít, mégsem tölti palackba, így azokat nem is tudja éttermeknek, üzleteknek értékesíteni. Abban az időben még alig voltak információk a hazai borokról, és persze borismereti képzések sem voltak. Az elsőt is mi rendeztük meg a budapesti Gellért Szállóban, ahol számos, azóta szép karriert befutott borász is részt vett. Az egyik leghíresebb talán Malatinszky Csaba, aki azóta villányi Cabernet francjaival nyűgözi le évről évre a borértőket. 1995-ben pedig kiadtuk az első borkalauzunkat is, amelyben száz magyarországi bor leírását jelentettük meg. Akkoriban ez tényleg hiánypótló mű volt, de természetesen addigra már rengeteg cikket is írtunk a témában, így nem voltunk ismeretlenek a szakmában.

– Sokan isznak bort, mégis kevesen jutnak el oda, hogy profin értsék is. Ön hogyan képezte magát? Hiszen ez akkoriban még egyáltalán nem volt egyszerű, mivel nem volt Borkollégium, ahova beiratkozhatott volna.

– Ahogy említettem, barátainkkal kezdtünk odafigyelve, tudatosan kóstolni, persze ez még meglehetősen férfias dolog volt, mi feleségek, barátnők kicsit ki is voltunk rekesztve ebből. Én mindig is szerettem főzni, kísérletezni az ízekkel, és szerintem jól is érzem azokat, így többször előfordult, hogy ezeken a kóstolókon ellentmondtam egy-egy véleménynek. Addig-addig, míg bevettek a férfias csapatba, és onnantól komolyan vették az én meglátásaimat is. De ez még nem lett volna elég, férjemet követve én is elvégeztem a kétéves, osztrák Diploma kurzust, amely után már mi is a WSET (Wine and Spirit Education Trust) rendszer szerint oktatunk. Az önképzés azóta is tart, otthon és külföldön is rendszeresen részt veszünk kóstolókon. Hiszen hiába a tehetség, ha valaki nem gyakorolja és nem fejleszti folyamatosan ezt a képességét, ugyanúgy elkophat, mint bármilyen más tudás. Főleg mostanában kell erre kiemelten odafigyelni, hiszen egyre szélesebb a választék, és egyre jobb minőségű borokat készítenek a világ minden táján.

– Az már a képzés során is kiderült, hogy hatalmas borismerettel rendelkezik, mégis hihetetlen alázattal áll a borokhoz és az oktatáshoz is, miközben ott munkál önben a folyamatos kíváncsiság. Ezek a vonások miből táplálkoznak?

– Szerintem ezt a területet máshogy nem is lehet művelni, hiszen a szőlészetben, borászatban mindig vannak olyan külső, nem befolyásolható tényezők (pl: időjárás, kártevők, betegségek), amelyek akár egy egész év megfeszített munkáját tönkretehetik. Viszont ha a jó alapanyag, technológia és szakértelem találkozik, akkor csodálatos alkotások születhetnek, amelyek kóstolása mind a mai napig izgalommal tölt el. A szőlő és a bor valójában egy nem múló, ragályos szerelem, és ha valakit megfertőz, soha többé nem szabadul. Pont ezért a mi missziónk is az, hogy minél több embert vezessünk be erre a gyönyörű területre. Ezért jöttünk örömmel Udvarhelyre is, mert látjuk, hogy szükség van itt ránk, és hogy nagyon jó helyre hullottak az ismeretmagok.

– Mit ajánlana egy egyszerű fogyasztónak, hogyan kezdjen el komolyabban foglalkozni a borokkal?

– Nyilván nem mindenkinek van lehetősége egy olyan alapfokú kurzust elvégezni, mint amit mi tartottunk, de tudatosan kóstolni mindig lehet. Érdemes pár baráttal együtt elkezdeni, és közösen megvitatni, hogy milyen színeket, szagokat, ízeket érzünk az adott borban. Ez költséghatékony és szórakoztató is, és akár egy közös főzőcskézés, sütögetés mellett megoldható. És persze érdemes minél több cikket olvasni a témában, ma már magyarul és angolul, németül is sok hasznos és ingyenes információ elérhető az interneten. Erre bátorítom a nőket is, hiszen a tudatos kóstolás, a borokkal való foglalkozás már nem csak a férfiak kiváltsága, főleg hogy a nőknek általában jobbak is az érzékszervi adottságaik. Talán nem véletlen, hogy az udvarhelyi képzésünkön is több női hallgató volt, mint férfi, és nagyon érdeklődők, szorgalmasak voltak. Ami általánosan elmondható, hogy 3000 fajta bor tudatos, jegyzetelt kóstolásával már mindenki nagyon magas szintre juthat, akár van hozzá tehetsége, akár nincs.

– Ön szerint van Székelyföldön létjogosultsága a szőlészetnek-borászatnak?

– Természetesen, nagy kiaknázatlan lehetőségek vannak errefelé. A talajban minden megvan, ami kell a jó szőlőtermesztéshez, és a globális felmelegedés hatására egyre ideálisabbak lesznek a klimatikus viszonyok is. Persze a hűvösebb időjárás továbbra is a fehér szőlőknek kedvez, ezen a területen kellene fejleszteni, például a pezsgőgyártás is egy jó irány lehet. Azt gondolom, hogy Székelyföldre még inkább igaz az, ami Magyarországra, hogy elsősorban az őshonos fajtákra, egyedi borokra kellene koncentrálniuk a termelőknek, hiszen a nagy világfajtákkal fölösleges és nem is kell versenyezni a nemzetközi piacon. Szerintem azok, akik szeretnének ezen a területen kibontakozni, most nagy lehetőségek előtt állnak, hiszen már könnyedén elérhető a szaktudás, és egyre szélesebb az a befektetői, illetve vásárlói réteg, amely értékeli a minőségi borokat. Amelyekből már itt is egyre több kapható, így mindenkit arra biztatok, hogy a sok műanyag lötty, energiaital helyett borokat kóstoljon és igyon, persze tudatosan, és csak mértékkel.

Categories: